Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×
Vissza a főoldalra

Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász

Interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

Interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

Budapesti Corvinus Egyetem

 Amikor az egyetemi beiratkozáson Tóth Lili mellé ültem a nagyelőadóban, fogalmam sem volt arról, mennyire másképp fogjuk megélni az egyetemi éveket. Míg számomra ez egy lépcsőfok volt a karrierem felé, addig Lili számára egy személyes kihívás, kikapcsolódási forma. Ekkor még nem tudhattam, hogy az ő célja az olimpia. Tóth Lili Annával, corvinusos alumni akadályfutóval beszélgettem.

Az teljes interjú a Közgazdász Online oldalán érhető el. 
Írta: Klisóczki Fanni. Képek: Tóth Lili Anna

Az volt kiskoromban az álmom, hogy élsportoló lehessek. El sem hiszem mennyire fantasztikus és hihetetlen, ha belegondolok, hogy ez valóra vált. Minden nap megállok egy pillanatra, mikor eszembe jut, hogy milyen hálás vagyok, amiért azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Hogy ez lett a munkám

– mondta Lili, aki jelenleg hivatásos sportolóként dolgozik, mint 3000 méteres akadályfutó.

A dombóvári születésű Lili képzése nem sportspecifikusan indult: előbb tudattalanul versenyzőtípust faragtak belőle. Kisiskolás korában prózamondó, szavaló-, történelem- és matekversenyek töltötték ki a szabadidejét, amikor épp nem sportolt. Testnevelés tagozatos osztályba íratták a szülei, így már elsős korában több sportággal is megismerkedhetett. Az iskolában versenyszerűen ugrókötelezni kezdett, amiben országos bajnok volt, emellett lovagolt is. Az öt év alatt, amit ezen sportágakban töltött el, számos hasznos alapot szerzett a későbbi gátfutó karrierjéhez, mint például a jó ritmusérzék, koordináció vagy a tornaelemek.


Hiába minden sportsiker, Lili mégis azt érezte, hogy a futás az igazi szenvedélye. „Mindig nagyon szerettem futni. Kiskoromban csak arra vártam, mikor futhatok. Az udvarunkban kértem a három testvéremet, hogy versenyezzenek velem. Nem mindig akartak, úgyhogy olyankor csak magammal versenyeztem, és így én nyertem” – emlékezett vissza.

Az óvodában a legjobban azt szerettem, ha a fiúk kergettek minket, és lehetett előlük menekülni.

Elsős és másodikos korában már az iskolai, illetve városi versenyeken bizonyította tehetségét, de a dombóvári edzőnek, Fazekas Gáspárnak ez nem volt elég ahhoz, hogy kivételt tegyen abban, hogy harmadik osztály előtt nem fogad futókat. „A szüleimnek mondtam, hogy menjünk már oda Gazsi bácsihoz, mert nem hiszem el, hogy én nem járhatok még edzésre.” Sajnos az elszántság nem volt elég, Lilinek még néhány hónapig várnia kellett az álmára.

Kilenc évesen végül megkezdhette a futást kedvenc edzője szárnyai alatt, akivel tíz évig dolgozott együtt, és akivel mindig remek hangulatban teltek az edzések. “Én hiszek abban, hogy a tehetség utat talál magának. De az is megtörténhetett volna, hogy egyszerűen megutáltatják velem a futást.” Edzőjével rengeteg korosztályos sikert ért el, közel 50 alkalommal nyert magyar bajnokságot. 2017-ben, közös munkájuk utolsó évében viszont megtapasztalta karrierje eddigi legnehezebb pillanatát. Lili ekkor a junior Európa-bajnokság dobogós helyét szerette volna bezsebelni, ami az előfutam alapján reális vágy volt. Ám a döntőben elesett, és agyrázkódást kapott.


Ez azért volt nagyon nehéz Gazsi bácsinak és nekem is, mert tudtuk, hogy ez volt az utolsó közös versenyünk. De azért az ember továbbmegy. Nekem sem az volt az életem fő célja, hogy juniorban legyek Európa-bajnok, hanem az, hogy felnőtt versenyző legyek

– emlékezett vissza Lili.


Hogy a hullámvölgyek után hullámhegyek jöjjenek, Lili 2017 decemberében elindult a mezei futó Európa-bajnokságon, ahol nem született még korábban magyar ezüst érem. Ezen a versenyen nagyon nehéz a legjobb tíz közé is kerülni, Lilinek viszont sikerült ezüstéremmel távoznia. A versenyen ott volt régi edzője, Gazsi bácsi is, akit megajándékozott a szerzett érmével. „Úgy éreztem, visszakaptuk, amit korábban elveszítettünk” – mondta Lili. Ez a verseny Lili eddigi legszebb sportolói emléke, és egy nagyon meghatározó pillanat a karrierjében.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha valakinek ilyen fényes kilátásai vannak hivatásos sportolóként, miért megy egyetemre, mikor ez csak csökkenti a potenciális edzésidejét? Lili világéletében jó tanuló volt, és úgy érezte, kár lenne “elpazarolnia a tehetségét”. Emellett a felvételikor a jövőjére is gondolt – szerinte jobb, ha az ember több lábon áll. Fontos, hogy azután is legyen élete, ha a sportolói karrierje véget ér. Mindenképpen közgazdásznak szeretett volna tanulni, és egy percig sem volt kérdés számára, hogy a Corvinuson.

Céltudatosságát elnézve nem meglepő, hogy már az egyetemi jelentkezéskor megfordult a fejében: ha kereskedelem és marketing szakon fog tanulni, talán össze is köthetné a sportolói karrierjét egy sportolói személymárka építésével, hasonlóan Hosszú Katinka Iron Lady brandjéhez. Voltak nehéz pillanatai, hiszen míg nekünk a vizsgaidőszak tűnhet a legnagyobb megpróbáltatásnak, addig neki nap mint nap kellett az órái közé beszorítania az edzéseit és a sportolói életét.

A kulcs az volt, hogy át tudtam kattintani az agyamat. Én nem tudok egyszerre mindenben száz százalékos lenni, ezért eldöntöttem, hogy nem arra fogok törekedni, hogy mindenből ötös legyek, hanem hogy elvégezzem. Nyilván tanuláskor és a vizsgán is igyekszem a legjobb tudásomat adni, viszont így sikerült valahogy a stresszt és az elvárásokat csökkentenem.

Az teljes interjú a Közgazdász Online oldalán érhető el.

Vágólapra másolva
GEN.:2021.09.16. - 10:00:28