Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×
Vissza a főoldalra

“A vírus azért távolról sem egy atomcsapás” – Interjú dr. Kocsis János Balázs városszociológussal

Látható, hogy a vírus mind a társadalomra, mind annak környezetére hat; ez sok kérdéssel jár. Tudjuk, hogy a vírus sűrűn lakott területről terjedt el, és a sűrűn lakott területeken szed több áldozatot, terjed könnyebben. Hogy írható le pontosan ez a kapcsolat?

A városok kapcsán erős diskurzus folyik az utóbbi körülbelül száz évben a hatékonyságot középpontba állító megközelítés - amely a nagyobb népsűrűség, így a tágabb környezetre gyakorolt kisebb hatás mentén érvel - és a biztonságpolitikai megfontolások között, melyek jóval ritkább beépítést indokolnak. Az Egyesült Államokban az 1950-es években lezajlott szuburbanizációt központilag támogatták, ennek fő oka az atomháborútól való félelem volt: a szétosztott hálózatokat sokkal nehezebb pontszerű csapásokkal megsemmisíteni. Ezen logika mentén jött aztán létre egyébként az internet is. Phoenix, Atlanta, Houston sokkal „reziliensebb” – hogy ezt a manapság divatos kifejezést használjam – a katonai csapásokra, mint a koncentrált New York, San Francisco, London, Párizs, Madrid, Milánó vagy Budapest. Láthatjuk, hogy szinte ugyanez mondható el a vírusok okozta járványokról is. Szerencsére azonban vannak megfelelő eszközök  a nagyobb baj elkerülésére; a vírus azért távolról sem egy atomcsapás.

Sokan kiköltöznek a városból. Érdemes vidékre vagy agglomerációba menni ilyen esetben?

Aki teheti és munkája engedi, érdemes átmenetileg vidékre költözni, persze az ott lakók veszélyeztetése nélkül. Továbbá a lakásba való bezártság negatív közérzeti, fizikai és pszichológiai következményeit oldhatja a nagyobb tér és a természet közelsége.


Az interjú teljes terjedelmében a Közgazdász online felületén érhető el.
Vágólapra másolva