Széchenyi 2020
Budapesti Corvinus Egyetem ×
Vissza a főoldalra

A magyar közgazdász, aki után újra kell gondolni Marxot

A rangos Public Choice tudományos folyóirat különszámot készített Kornai János munkásságáról

A rangos Public Choice tudományos folyóirat különszámot készített Kornai János munkásságáról, amelyet június 7-én egy online eseményen mutat be a Budapesti Corvinus Egyetem. A különszám szerkesztőjével, Mehrdad Vahabival beszélgettünk.

Corvinus


A Budapesti Corvinus Egyetem június 7-én 18 órától mutatja be a Public Choice különszámát, az online eseményen beszédet mond William F. Shuggart a Public Choice folyóirat főszerkesztője és Mehrdad Vahabi, a különszám szerkesztője, valamint olyan nemzetközileg elismert közgazdászok tartanak rövid előadásokat, mint Gerard Roland, Peter J. Boettke és Peter T. Leeson, akik mindannyian hozzájárultak tanulmányukkal a különszámhoz. Az eseményt Rosta Miklós, a Corvinus Egyetem Összehasonlító és Intézményi Gazdaságtan tanszékének vezetője moderálja. A beszélgetéshez ezen linken lehet csatlakozni, előzetes regisztráció nem szükséges.

„Nekem ez a feladat megtiszteltetés volt” – mondja a párizsi Sorbonne Egyetem professzora Mehrdad Vahabi a beszélgetésünk elején a kérdésre válaszolva, hogy miért vállalta el a különszám szerkesztését. „Viszont mielőtt elvállaltam volna, volt egy feltételem: a tanulmányoknak valóban Kornai munkájáról kell szólniuk, és nem arról, hogy az akadémikusok saját kutatásaikat mutatják be. Ez teljesült”.

A különszám ötlete a George Mason Egyetem kutatója, egyben a Public Choice egyik szerkesztője, Peter Leeson fejéből pattant ki. Egy kutatása során találkozott Kornai munkásságával és meglepődve látta, a folyóirat eddig nem foglalkozott megfelelő terjedelemben a magyar közgazdász műveivel. Ötletével megkereste William Shughart főszerkesztőt, aki nyitottan állt a kérdéshez.

Tizenöt tanulmány, tizenöt nézőpont

„A közgazdaságtudomány kutatói közül mindenki tudja, hogy Kornai kimagaslóan fontos, nem meglepő, hogy egy ilyen rangos folyóirat különszámot jelentet meg róla. Emellett Kornai János a mai tudományt is meghatározó kutatásokat végzett az erős állam szerepéről, ami a Public Choice egyik legfontosabb kutatási területe, nem véletlenül: az egész világon azt látjuk, hogy az emberek életében egyre hangsúlyosabb szerepet játszik az állam, ami a gazdaságra is jelentős hatást gyakorol. Ennek vizsgálatához pedig érdemes visszanyúlni Kornai munkáihoz” – fejti ki Vahabi, miért aktuális most a különszám megjelenése.

A különszámban 15 tanulmány jelent meg, ezeket két szekcióra lehet osztani. Az első a közgazdász munkásságát összegzi, a második szekció pedig két területen (puha költségvetési korlát és politikai közgazdaságtan) bontja ki tanulmányok segítségével, miként lehet Kornai elméleteit alkalmazni a jelen kérdéseire. A közreműködők között találjuk Amartya Sen indiai származású Nobel-díjas közgazdászt is, aki Kornai és Marx viszonyát vizsgálva jutott arra a konklúzióra, hogy Kornainak nem kellett volna az 50-es években megszakítania a Marxszal kapcsolatos kutatásokat.

Később Kornai reagált Sen gondolataira, amiből Vahabi szerint „két meghatározó tudós nagyon izgalmas diskurzusa” bontakozott ki, de nem lehet eldönteni, kinek van igaza, mert két teljesen különböző nézőpontból tekintenek a kérdésre. „Szerintem Sen tudja, mennyire nagy szüksége lenne a közgazdaságtudománynak arra, hogy Marx víziói szintézisbe kerüljenek Kornai megfigyeléseivel. Viszont sosem élt marxista államban és nem érezte a saját bőrén az 1956-os forradalmat, Kornai pedig igen.”

A bevezető tanulmány átfogó képet ad Kornai munkásságáról, ezt Mehrdad Vahabi írta a világhírű magyar közgazdász legnagyobb megelégedésére. „Azt mondta nekem János, hogy eddig összesen három vagy négy tanulmány tudta valójában összefoglalni azt, amiről egész életében próbált beszélni. Ez az egyik”.

Puha költségvetés, állandó egyensúlytalanság

Vahabi először 1980-ban találkozott Kornai munkájával, amikor megjelent A hiány című könyve. Előtte sok tanulmányt olvasott arról, hogyan kellene működnie a szocializmusnak, de Kornai munkája teljesen más volt. Egy erős intézményi elemzés mellett olyan innovatív fogalmakat vezetett be, mint a puha költségvetési korlát, amely a mai napig használt fogalom és teljesen beépült az egyetemes közgazdaságtan kutatóinak szótárába, Vahabi szerint még a Nobel-díjas Jean Tirole is beépítette a fogalmat tanulmányába, amikor a 2008-as pénzügyi válságot elemezte.

Vahabi legalább ennyire fontosnak tartja a keleti blokk rendszereinek szisztematikus vizsgálatát, amelynek alapos feldolgozása a jelen és a jövő kutatóinak feladata lesz. Szerinte Kornai számára a normalitás nem egy optimális gazdasági helyzet, számára a normalitás egyenlő egy állandó, minden rendszer esetében megfigyelhető krónikus egyensúlytalan gazdasági állapottal. A szocialista rendszer velejárója a hiány, a kapitalista rendszer jellemzője pedig a túltermelés.

A harmadik, szintén lényeges hatásként a szocialista gazdaság gyakorlatát elemző munkáit említi: Vahabi szerint, ha bárki a jövőben a kapitalizmus alternatívájaként tekintene a szocialista rendszerre, érdemes tanulmányoznia Kornai munkáit, hiszen ő nem az ideológia felől közelíti meg a kérdést, hanem a gyakorlatban létrejött rendszer elemzésével foglalkozott.

Corvinus

 
Dr. Frankenstein kísérlete: Kína

Kornai pályafutásának nemzetközileg egyik legismertebb momentuma az 1985-ös Bashan-konferencia volt, amikor az átalakulóban lévő Kína politikai vezetői őt és még számos elismert közgazdászt meghívtak magukhoz, hogy a Jangce folyón hajózva tanácsot kérjenek az ország gazdasági stratégiájával kapcsolatban. Azóta tényként kezelik, hogy Kornai ott előadott gondolatai meghatározták az ország későbbi gazdaságpolitikai döntéseit és segítették Kínát olyan növekedési pályára állítani, hogy ma már nemcsak erős gazdaságú országgá, sokkal inkább geopolitikai hatalommá vált. Látva az ugrásszerű fejlődést és a politikai vezetés autokratikus működését és döntéseit, 2019-ben Kornai megjelentette a „Frankenstein-cikket”, amelyben önmagát vonja felelősségre, amiért tudásával segített létrehozni a modernkori Kínát.

Vahabi szerint nem az a kérdés, hogy egy akadémikust felelősségre lehet-e vonni bonyolult politikai és gazdasági folyamatok eredményéért, inkább érdemes Kornai kinyilatkoztatása mögé nézni, és megérteni az üzenetet mögötte. Vahabi szerint Kornai számára mindennél fontosabb a demokrácia, a Kínához és Oroszországhoz hasonló rendszerek előretörésével azonban mindez veszélybe kerül, ezért érezte szükségét annak, hogy felszólaljon a folyamat ellen. Vahabi hozzáteszi, hogy ma már egyáltalán nem egyedi esetről beszélünk, a világ számos pontján látni precedenst autokratikus rezsimekre.

Nem véletlen az sem, hogy Kornai a Budapesti Corvinus Egyetemen 90. születésnapja alkalmából rendezett konferencia záróbeszédében arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy ne pusztán a gazdasági növekedési ütemet vizsgálják Kína esetében, hanem az alapvető etikai kérdéseket is, amely egy ekkora méretű szuperhatalom működésénél kulcskérdés.

Kaphat még valaha Nobel-díjat?

„A szakmánk egyik nagy igazságtalansága, hogy Kornai nem kapta meg a Nobel-díjat páratlan művei ellenére” – mondja Vahabi, pedig szerinte erre a 90-es években lett volna valódi esélye, amikor a Keleti Blokk szocialista országaiban megtörtént a rendszerváltás, ekkor kísérte a legnagyobb figyelem a munkásságát.

Mehrdad Vahabi szerint a díj nélkül is a 20. század egyik legjelentősebb közgazdászaként kell Kornai Jánost számon tartani: „A nyitottsága egyszerűen páratlan. Képes megfigyelni és elemezni úgy tényezőket, hogy nem kötik őt prekoncepciók vagy doktrínák. Úgy tudja látni a helyzeteket, amilyenek valójában, és ez nagyon ritka.” 

Vágólapra másolva
GEN.:2021.09.16. - 11:10:02