Ugrás a fő tartalomra
Vissza a főoldalra

A növekedés jövője – Köves Alexandra 2020.03.03.

Megrendezésre került a KDSZ Kapitalizmus jövője félévének első tematikus vendégelőadása, melynek középpontjában a növekedés jövője állt.

Megrendezésre került a KDSZ Kapitalizmus jövője félévének első tematikus vendégelőadása, melynek középpontjában a növekedés jövője állt. A szakmai est előadója Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója volt. Az előadó a jelenlegi közgazdaságtani főáramú gondolkodás paradigmájának felvázolásával kezdte a mondandóját, melynek középpontjában a növekedés áll. Ezután kitért arra, hogy a közgazdasági gondolkodás története során számos paradigmaváltás történt már, melyet az éppen uralkodó irányzat alapvetéseinek válsága idézett elő, amit először mindig a főáramon belüli megoldáskeresés követett, majd pedig az ún. tudományos forradalom az új paradigmajelöltekkel, melyekből kialakult az új főáram. 

Köves Alexandra ezt követően részletezte a jelenlegi főáramú gondolkodást, amely a társadalomra, mint emberi erőforrásra, a környezetre pedig, mint nyersanyagszállítóra tekint, melyek a gazdaság átalakító tevékenységei során felvevőpiaccá, illetve hulladéktárolóvá válnak. Az előadó ezután ismertette a jelenlegi, növekedésközpontú főáramú gondolkodás három alaptézisét: 

1. A gazdasági növekedés megoldja a környezeti problémákat 
2. A gazdasági növekedés csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket 
3. A gazdasági növekedés munkahelyeket teremt 

Gondolatmenetét az önmagáért való növekedés néhány következményével folytatta, melyek közül kiemelte a környezetterhelést, valamint a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezután kitért arra, hogy szerinte jelenleg milyen válságok érik a főáram alapvetéseit, melyet a már említett környezetterheléssel kezdett. Ezenkívül megemlített még három másik területet is, köztük a társadalmat, amelyen belül véleménye szerint egyre nagyobb problémát okoz, hogy a gazdasági növekedésből adódó nyerségek jelentős része egy szűk elithez vándorol, ezzel növelve a társadalmi egyenlőtlenségeket; továbbá néhány nagy vállalat példáján keresztül illusztrálta, hogy a növekedés nem feltétlenül növeli a foglalkoztatottságot. Köves Alexandra szerint az alapvetések válsága nem kerülte el a gazdaságot sem, mivel a növekedés lassuló tendenciát mutat; a piacok telítettek, így egyre nehezebb elérni a 3%-os célkitűzést. E cél eléréséhez olyan ösztönzőket használnak, mint a hitel, a beépített elavulás, a szociális költségek visszaszorítása, a környezetvédelmi előírások lazítása, valamint a hosszabb munkaidő bevezetése. Az előadó fontosnak tartotta kiegészíteni az alapvetések válságát a képviseleti demokrácia válságával, melyet szerinte az European Social Survey eredményei is alátámasztanak. 

Ezután a főáramon belüli megoldáskeresésre terelődött a szó, melynek alapja a technooptimista ökológiai modernizáció és az abból következő zöld növekedés, munkahelyek, valamint ökohatékonyság. Köves Alexandra kritikusan megjegyezte, hogy eddig egyedül az Ózon-lyuk növekedésének visszafordítását sikerült megoldani a környezeti problémák közül a technológia segítségével, viszont sok más esetben egyelőre még nem áll rendelkezésre megfelelő technológia, azonban annak szerepe ettől még semmiféleképpen sem elhanyagolható. Ezután felhívta a figyelmet arra problémára is, hogy a jelenlegi technológia az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet az ún. „győztes mindent visz” piacok kialakulása miatt. A fent leírt problémák miatt elindult az ún. tudományos forradalom, melynek egyik jelentős állomása volt a London School of Economics által kiadott 33 pontból álló javaslatcsomag a közgazdaságtan megreformálására a szellemi monopolizáltságra, a monodiszciplinaritásra, és a hitrendszerként és nem tudományként történő fejlődésre való tekintettel. 

Az előadás második felében bemutatásra került az előadó által képviselt paradigmajelölt, az ökológia közgazdaságtan, melynek egyik alaptézise a beagyázottság, vagyis a gazdaság szorosan beágyazódik a társadalomba, a társadalom pedig a környezetbe, melynek korlátai gátat szabnak a növekedésnek. A környezeti korlátok miatt új gazdasági megoldásokra van szükség. Ezek közé tartozik az ún. szolgáltatói gazdaság, mely a szolgáltatásokra helyezi a hangsúlyt a termékekkel szemben, ezzel is ellenérdekeltté téve a cégeket a tervezett elavulással szemben. Szintén ilyen megoldás a körkörös gazdaság, valamint a közösségi gazdaság, mely a megosztáson alapul (pl: Airbnb, Uber). Ezen megoldások célja a zéró összegű játszmák átalakítása, és helyettük win-win szituációk kialakítása. A paradigmaváltáshoz igazságos területi és időbeli felelősségvállalásra és tehereloszlásra van szükség az ökológiai közgazdászok szerint, mivel a jelenlegi rendszerben problémának tartják, hogy nem ugyanazok viselik a termelés hasznát, mint akik a kárait elszenvedik. Ez azonban nem a globalizmus felszámolását jelenti, hanem a környezeti költségek beépítését az árakba. Emellett szükségesnek tartják az erős helyi gazdaságok kialakítását is. Az előadó kiemelte Raskin gondolatát, aki szerint az embereknek globális szinten kell felelősséget viselniük a tetteikért, de az adott térség adottságainak tiszteletben tartása mellett. Köves Alexandra szerint emellett szükség van a munka fogalmának újra definiálására is, mely szerinte nem pusztán a megélhetésért végzett tevékenység, hanem önmagában a jóllét egyik forrása, mely magában foglal fizetett és fizetetlen, intézményesített és informális tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak az egyén, a közvetlen közösség, valamint a tágabb társadalom jóllétéhez, mint pl. a tanulás, a háztartási munka, vagy civil tevékenységek. Az ökológiai közgazdászok kritikusak a képviseleti demokráciával szemben, szerintük jobban be kellene vonni az embereket a döntések meghozatalába a részvételi demokrácia eszköztárának felhasználásával, melyek közül kiemelendő a deliberáció fontossága, a decentralizált döntéshozatal, valamint az érintetti szemlélet. A paradigmaváltáshoz társadalmi párbeszédre, az alapfogalmak és társadalmi konstrukciók újragondolására van szükség. Az ökológiai közgazdaságtanhoz szorosan kapcsolódik a nemnövekedés fogalma, amely azonban nem önmagát a növekedést, hanem annak kényszerű mivoltát ellenzi – tartotta szükségesnek kihangsúlyozni az előadó.

Végül pedig említésre került néhány konkrét példa beavatkozási javaslatokra, melyek közül kiemelném a munkaidőcsökkentést, az alapjuttatás és jövedelemplafon együttes bevezetését, a hitelek egy részének elengedését, valamint a progresszív adózás bevezetését a jövedelmek és árucikkek terén egyaránt. 

Az előadás végén több kérdés is érkezett a közönség soraiból, melyek közül az egyik a heterodoxia főáramba való integrálást firtatta, valamint felvetette, hogy a jelenleg uralkodó neoklasszikus főáram fennmaradása nagyban köszönhető az általa kialakított koherens világképnek. Az előadó válaszában kifejtette, hogy a komplex problémákra „ügyetlen” megoldások kellenek, melyekből aztán tovább lehet indulni. Szóba került még a migráció és a klímaválság kapcsolata, melynek megfékezéséhez Köves Alexandra szerint mindenféleképpen szükség van az erőforrások helyben tartására. Kérdés érkezett arról is, hogy melyek lennének a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban megvalósítható lépések a klímaváltozás elleni harcban. Az előadó a zöld adórendszer kialakítását említette, mely magába foglalja a kerozinra történő adókivetést, a luxusjavak megadóztatását, valamint a környezeti terhek beárazását, kiemelve, hogy ezek a jelenlegi piaci logikába is beleférnek. 

Csobánczi Máté  















Kapcsolódó bejegyzések

Vágólapra másolva
X
×
GEN.:2024.04.25. - 09:38:47