Szeptember - 2017
H K S C P S V
  01 02 03
04 05 06 07 08 09 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 27 28 29 30  

Kapcsolat

 

Titkárság:

Lantosné Pósvai Andrea

Tel: (+36 1) 482-7734 

Email: andrea.posvai@uni-corvinus.hu

Tóth Judit

Tel: (+36 1) 482-7704

Email: judit.toth2(kukac)uni-corvinus(pont)hu

Hallgatói ügyintézés:

Hétfő: 13:00--15:00

Szerda: 09:00--14:00

Péntek: 09:00--12:00

Megközelítés: 

Gazdaságföldrejz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet

Budapesti Corvinus Egyetem 

Budapest, 1093

Közraktár u. 6, V. emelet 533.

("C" épület)

Küldetésünk

Alternatív fejlődési utak feltárása és oktatása

Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet 2015 végén alakult meg a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karán. Az Intézet az Egyetem nagy múltú és rokon területeken működő műhelyeinek ad új, integrált szervezeti kereteket. Kiemelhető az Egyetem jogelődjén Teleki Pál által alapított Gazdaságföldrajzi Tanszék, amely sok évtizeden keresztül szolgálta a gazdaság-, társadalom és államtudományi képzéseket, de az Intézetben működik tovább a nyolcvanas években alapított Környezet-gazdaságtan és Technológia Tanszék és a szintén hosszú évtizedekre visszatekintő Jövőkutató kollektíva. 

Az Intézet küldetése a mindenkori egyetemi képzési struktúrában a gazdálkodástudományi, közgazdaságtudományi, társadalomtudományi képzések keretében a térbeli, területi létezésből és működésből adódó regionális tudományi, jövőkutatási, geostratégiai, valamint környezettudományi sajátosságok megismeréséhez és kezeléséhez szükséges földrajzi, regionális tudományi, terület- és településfejlesztési ismeretek biztosítása mind az oktató-, mind a kutatómunkában. Ennek alapját egy együttműködésre építő multi- és interdiszciplináris tudományszemlélet képezi.

A Magyar Nemzeti Bank szakmai műhelyei és munkatársai közreműködnek az Intézet oktatási és kutatási munkájában és annak továbbfejlesztésében, a Magyar Nemzeti Bank és a Budapesti Corvinus Egyetem között 2015-ben megkötött együttműködési megállapodásnak megfelelően.

A Gazdaságföldrajzi, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődési Intézet az alábbi központokat, mint tudományterületenkénti oktatási-kutatási egységeket foglalja magában:

  • Fenntartható Fejlődés Központ
  • Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ
  • Geostratégia Központ
 

Tetejére

Alapítónk: Teleki Pál

A jelenlegi Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke.

A Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője Egyetemünk jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart megszervező gróf Teleki Pál volt.

Bár a történelem elsősorban politikai és államigazgatási szerepvállalásaira emlékezik, a tudomány számára kora meghatározó földrajztudósa, a gazdasági földrajz világhírű, iskolateremtő alakja volt.

Intézetünk jelenlegi portfoliója jól leképezi az alapító tudományos és szakmai szellemiségét. Teleki és az általa alapított műhelyek ugyanis sokat tettek a kormányzati és közigazgatási szakmai háttérmunkák és tervezési-elemzési tevékenységek rendszerszerű műveléséért, továbbá munkásságának környezettudományi vonulata is volt.

A kiváló professzor A gazdasági élet földrajzi alapjai című művének előszavában kifejtett elvei máig érvényesek a geográfiai képzés művelődési, illetve nevelési céljairól. A külföldön is elismert földrajztudós a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar dékánjaként, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektoraként a hazai tudományos életben meghatározó szerepet töltött be.

 

A tragikus sorsú miniszterelnök, főcserkész gróf Teleki Pál személyében egyúttal a magyar földrajztudomány és térképészet történetének egyik legsokoldalúbb és nemzetközileg legelismertebb XX. századi képviselőjét is tisztelhetjük. A fiatal Teleki geográfia iránti érdeklődésére nagy hatást gyakoroltak a híres Afrika-kutató, felfedező rokon, Teleki Sámuel történetei és a nemzetközi geográfia legjelentősebb személyiségeinek (pl. Davis, Humboldt, Peschel, Reclus, Richthofen vagy Ritter) írásai. Bár Teleki Pál jogi diplomát szerzett, már a budapesti tudományegyetem hallgatójaként szoros kapcsolatba került a Bölcsészettudományi Kar Földrajz Tanszékével, ahová 1902-ben id. Lóczy Lajos vette fel gyakornoknak.

Teleki Ázsia földrajzi felfedezések történetéről szóló, a Magyar Földrajzi Társaságban tartott előadásai, a Földrajzi Közleményekben megírt első publikációi kapcsán jutott el egy térképészet-történeti problémához. Az Atlasz a Japáni szigetek cartográphiájának történetéhez című impozáns munkájában a régi térképek feldolgozásában alkalmazott úttörő módszere alapozta meg Telekinek a nemzetközi tudományos elismerést. Az 1909-ben Budapesten kiadott és a genfi Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson bemutatott híres atlaszt 1911-ben a Francia Földrajzi Társaság Jomard-díjjal ismert el, melyet később, 1966-ban Japánban reprint kiadásban jelentettek meg.

1909–1913 között a Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910–1923 között pedig a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, majd elnöke volt. 1913-ban az MTA levelező tagjává választotta, akadémiai székfoglalóját mindössze 38 évesen, az első világháború frontszolgálatában írta meg A földrajzi gondolat története címmel, amely mind a mai napig a honi geográfia egyik alapműve, amely kijelöli a XX. századi magyar földrajztudomány fejlődésének irányát.

Teleki Pál neve szinte elválaszthatatlan a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjének számító Közgazdaságtudományi Kar történetével. Aktív kezdeményezője volt a Közgazdaságtudományi Kar a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem kebelében történő 1920-as elindításának. Az akkor még Szerb u. 23. alatti épületben működő fakultás saját nevében viselte a tudományegyetemi kifejezést, de attól mégis független, önálló szervezettel rendelkezett. Teleki célja az volt, hogy idővel egy önálló közgazdaságtudományi egyetemet hozzanak létre. A kiváló földrajztudós a Kar háromszori dékánjaként (az 1922/1923.; az 1929/1930. és az 1931/1932. tanévekben), majd a Kar és a Műegyetem 1934-es egyesítése után az 1937/1938. tanévben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektoraként meghatározó szerepet foglalt el kora hazai tudományos közéletében, munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal tüntették ki.
Az új kart létrehozó 272/1920. M. E. rendelet meghatározta a hozzá tartozó tanszéki rendszert is. A nagy múltú Gazdaságföldrajz Tanszék egyike a Közgazdaságtudományi Kar alapító tanszékeinek, melynek első tanszékvezetői tisztségét Teleki Pál maga viselte egészen haláláig. Teleki valódi iskolateremtő egyéniség volt. A Teleki-által vezetett földrajzi műhely kettős célt szolgált.

Egyrészt a Trianon utáni állapotok korrekt felmérését és a revízió tudományos érvekkel történő igazolását célozta meg újszerű térképek, statisztikák és földrajzi elemzések felhasználásával. Teleki térképalkotásai közül nemzetközileg is a legismertebb a Kárpát-medence 1910-es nemzetiségi viszonyait ábrázoló híres „vörös térkép” („carte rouge”) volt, amely piros színnel jelölte a magyarságot. A térkép meggyőzően bizonyította a trianoni határok nemzetiségi szempontból igazságtalan mivoltát. A Teleki-módszernek nevezett szerkesztési elv szerint elkészített térkép az első volt a világon, amely a népsűrűség alapján rajzolta meg a népesség nemzetiségek szerinti megoszlását. (A térképet lakott területeket a jellemző nemzetiség szerint kiszínezett, egyenlő nagyságú kis négyszögek borítják, ahol minden négyszög azonos számú embert jelent.) Bár maga a „vörös térkép” már a Gazdaságföldrajz Tanszék elindítása előtt megszületett, a tanszék a gazdasági kartográfia segítségével számtalan hozzá hasonló térképet alkotott.

 

Másrészt a társadalomföldrajzon belül a Czirbusz Géza által a budapesti tudományegyetemen 1909-től képviselt emberföldrajzi irányzat helyett Teleki a nehéz gazdasági helyzetben lévő ország fejlesztését, modernizálását, a szomszédos országokkal szemben hazánk versenyképességét hatékonyabban szolgáló gazdaságföldrajzot igyekezett meghonosítani. A Gazdaságföldrajz Tanszéket egyben az első országos hírű faluszociográfiai kutatóműhelyként is számon tartották. Az 1932-től a nyári hónapokban megszervezett hosszabb kelet-magyarországi terepi gyakorlati munkákon Teleki maga vezette földrajz szakos tanítványait, melynek során a hallgatóság részletes gazdaságföldrajzi és néprajzi felvételt végzett. Innen bontakozott ki a falukutató irodalom (igaz ez később Teleki hivatalos irányvonalától egyre inkább eltérő politikai színezetűvé vált).

A Gazdaságföldrajz Tanszék által képviselt regionális gazdasági földrajzi szemlélet szerint a gazdasági fejlődés elemzésekor komplex módon figyelembe kell venni a természeti földrajzi keretet is. Teleki tudományos felfogására nagy hatást gyakorolt az általa a regionális földrajz és a tájkutatás egyik megalapozójaként tekintett Alexander von Humboldt elemző, összehasonlító kutatási módszertana. Teleki fontos szerepet játszott abban, hogy a korabeli magyar földrajztudományon meghatározó céljává válhatott az egyedi tájak minél teljesebb körű, komplex vizsgálata. Teleki gazdaságföldrajzi gondolkodásának továbbformálódásában különösen erősen hatottak a Cholnoky Jenővel az Amerikai Egyesült Államokban tett 1912-es tanulmányút tapasztalatai, mely alapján 1922-ben írta meg az Amerika gazdaság földrajza című egyetemi jegyzetét. A jegyzet célja az adatok bemagolása helyett az önálló elemzési kultúra megteremtése, amelyben kiemelkedő szerepe van a térképeknek. A térképek az előadások, a tanulás és vizsgáztatás során betöltött jelentőségére maga Teleki is utal a gazdaságföldrajz előadások vázlataként tekinthető 1923-as „Syllabus” zárásában: „… az előadások menetét térképen kell kísérni, mert a colloquiumokon térképről fogok kérdezni és topográfiai ismereteket kívánok.” Teleki Pál földrajzoktatási módszereiről kevés forrás maradt fenn, de a tanítványok visszaemlékezéseiből kiderül, hogy térképek sokaságát használta egyetemi előadásaiban is. Teleki egyetemi oktatással kapcsolatos ars poeticáját megfogalmazza leköszönő dékánként tett 1932-es beszámoló beszédében: „Az egyetem sohasem válhatik gyakorlati iskolává. … Ahol az egyetem leszáll az elmélet piedesztáljáról, ott megszűnik lényegében egyetem lenni, ha külsőleg egyetem nevet visel is.”

Teleki Pált első minisztersége idején Cholnoky Jenő helyettesítette, csupán egy alkalommal hívott vendégelőadót, egykori tanítványát az USA-ban oktató Rüdesheimi Diettrich Zsigmondot. Teleki személyisége mellett a közvetlen tanszéki munkatársai közül ki kell emelni Fodor Ferenc, Koch Ferenc, Kádár László vagy Rónai András munkásságát is. Az 1930-as évektől Gerő László, Haltenberger Mihály, Kerekes Zoltán, Strömpl Károly és Szakáll Zsigmond tartottak még földrajzi tárgyú órákat. A Teleki Pál és földrajzi életművét övező általános tiszteletre utal, hogy tragikus halála után még évekig „gróf Teleki Pál öröké”-nek tekintettek a Gazdaságföldrajz Tanszékre.

Tetejére

Az Intézet története

Gazdaságföldrajzi műhelyként

A jelenlegi Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke.

A Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője az egykori miniszterelnök, Egyetemünk jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart megszervező gróf Teleki Pál volt.

Az 1950-es években újjászervezett Gazdaságföldrajz Tanszék letért ugyan a Teleki-féle irányvonalról, az Egyetem egyik meghatározó Tanszékeként továbbra is fontos szerepet töltött be, nemcsak a hazai földrajztudomány irányvonalának formálásában, hanem a magyarországi gazdasági tervezésben, valamint az egyetemi hallgatóság térszemléletének erősítésében is.

A II. világháború után a Magyar Kommunista Párt reformbizottsága javaslatában Markos Györgyöt jelölte meg a Gazdaságföldrajz Tanszék vezetőjének. Az 1948-ban önállósuló Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Teleki Pál politikai megítélése miatt földrajzi munkásságát is évtizedekig egyoldalúan, elfogultan és torzítva állították be, írásait, térképeit elzárták, pályatársait és tanítványait elhallgattatták.

A rendszerváltoztatás után a Gazdaságföldrajz Tanszék büszkén felvállalta az egykori alapító Teleki Pál örökségét. A Tanszék munkatársai rendszeresen jelen vannak a Teleki Pállal kapcsolatos rendezvényeken, megemlékezéseken, közülük Jeney László titkára a gödöllői Teleki Pál Egyesületnek. A Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék, majd a szervezeti átszervezések nyomán a Geo Intézet a gazdaságföldrajz XXI. századi megközelítésével, elemzési módszertanával, a társadalmi folyamatok GIS-alapú feltérképezésével, a terepi falukutatások újra felértékelésével méltó módon igyekszik folytatni Teleki Pál földrajztudományi örökségét.

Bora Gyula

Bora Gyula 1948-ban, az akkor önállósuló Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte egyetemi tanulmányait. Már hallgatóként hamar szoros kapcsolatba került a Gazdaságföldrajz Tanszékkel, ahol tanársegédként kezdte pályafutását. Fő oktatási és kutatási területe az ipar és a természeti erőforrások földrajza. A tanszéki profil változásával a földrajztudomány akkoriban kibontakozó kérdései, mint a termelőerők területi elhelyezése, az ipartelepítés, a regionális földrajz, a regionális gazdaságtan, a környezetföldrajz és -gazdaságtan, a településföldrajz lettek munkájának súlyponti területei. Tudományos munkája mindig erősen kötődött oktatási tevékenységéhez, nemzetközi kapcsolataihoz és különböző gyakorlati projektekhez (pl. nemzetközi egyezmények, Balaton, Sajó-völgy, Bős–Nagymaros).

Következetesen törekedett az oktatás és a kutatás egységének minél teljesebb megvalósítására. 2004-ben tudományos kutatói, oktatói és publikációs tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Oktató és kutató tevékenységét nemzetközileg is elismerték. Hazai és nemzetközi szervezetekben betöltött tisztségeit, kapcsolatait (Magyar ENSZ Társaság Kormányzó Tanácsának alelnöke, az MTA Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottságának tagja, Egyetem Habilitációs Bizottságának elnöke) eredményesen kamatoztatta az Egyetem és az Magyar Földrajzi Társaság érdekében egyaránt. A BCE mai, igen gazdag és színes nemzetközi kapcsolatrendszerének alapjait rektorhelyettesként ő rakta le. Az MFT életében 1989–1993 között elnökként, 1993–2001 között alelnökként, további 18 éven át a Választmány tagjaként kimagasló szerepe volt, 1996 óta pedig tiszteleti tag. A Társaság és a földrajz oktatásának ügyét ma is szívén viseli. Munkásságának eredményét számos szakkönyv, tankönyv, jegyzet, valamint tudományos és népszerűsítő művek, cikkek sorozata jelzi. Tankönyvírói tevékenysége is ötven éves múltra tekint vissza, több generáció földrajztudását, honismeretét alapozták meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent, az általános és középiskolás korosztály számára írt Társadalomföldrajz és Magyarország földrajza tankönyvei. Egyetemi tanárként történő nyugdíjazásáig, majd azt követően professor emeritusként napjainkig is részt vesz a földrajzi tudományos életben, rendezvényen, vándorgyűlésen vagy tanártovábbképzésben.

Környezetgazdálkodási műhelyként

A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet keretei között működö Fenntartható Fejlődés Központ jogelődje a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék. Ezen tanszék története 1986-ban kezdődött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, amikor Kerekes Sándor a Technológiai és Áruismeret Tanszék vezetője lett. A rendszerváltás közeledtével azonban profilváltásra volt szükség, erősíteni kellett a közgazdász oldalt. 1989-re - tantervi-strukturális reformok formájában - az egyetemet is elérték a változás szelei. A rendszerváltozás közeledtével felértékelődtek a környezetvédelemmel kapcsolatos témák. A tanszék tevékenységi körét tehát célszerű volt a természeti környezet és a gazdaság közötti kapcsolat tanulmányozására összpontosítani, s 1989-ben az egyetemi tanács is áldását adta az új, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék elnevezésre.

A tanszéknek saját tankönyvekre volt szüksége, hogy el tudják kezdeni az új tárgyak tanítását, amelyek már a közgazdaságtan és a környezetvédelem közötti kapcsolatot kezdték boncolgatni. E végett Kerekes Sándor tollából (Marjainé Szerényi Zsuzsanna közreműködésével) 1991-ben megjelent a Környezetvédelemről közgazdászoknak című könyv, azonban még természettudományos alapon közelített a témához. Sok év kiforrott munka után megjelent 1995-ben a Kerekes Sándor által írt végleges tankönyv Környezetgazdaságtan alapjai címmel, mely a magyarországi egyetemi környezetgazdaságtan-oktatás egyik alapvető forrásává vált. Jelentős erőfeszítések történtek a szemináriumokon használható, az elméletet számpéldákkal illusztráló, 1995-ben megjelent Környezetgazdaságtan példatár előállítása érdekében.

Az idő haladtával a tanszék a felsőbb szintű, specializáltabb, a szakma mélyére hatoló oktatás területén is megvetette a lábát. 1992-ben sikerült elérni, hogy elinduljon a Környezetvédelmi menedzsment szakirány. Az egyetemi oktatást is állandóan utolérő reformok újabb és újabb ötleteket és azok formába öntését követelték. Nem volt ez másként az új bachelor és mesterképzés vonatkozásában sem. A Bologna-rendszer adta változások következtében a BA/BSc szakos hallgatók is felvehették a Környezeti menedzsment szakirány tárgyait, a magasabb szinteken pedig elindult a Regionális- és környezetgazdaságtan mesterszak, amelyen a hallgatók mélyebb ismereteket szerezhetnek a területről.

Professzor Kindler József

Környezetgazdasági műhelyünk egyik meghatározó szellemi iránytűje Kindler József. Professzor Kindler József, a közgazdaságtudomány doktora, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézetében a Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék professzor emeritusaként formálta a felnövekvő generációk világnézetét. Számos új kutatási terület hazai úttörője, többek között a rendszerelmélet, a döntéselmélet, a gazdaságpszichológia és a gazdaságetika magyarországi kutatásainak egyik elindítója. Az Altern-csoport tagjaként folyóiratunk, a Kovász alapító szerkesztője.

Tudományos tevékenysége a tudományterületeken átívelő, az egészleges látásmódot és az újat, a még ismeretlent szüntelenül kereső kutató és a latinos műveltségű tanár munkáját példázta. Megalkuvást nem tűrő morális tartása mindnyájunk számára követendő példaként szolgált.

Forrás innen és innen.

Kindler József életútja itt olvasható.

Kiss Károly

Környezetgazdasági műhelyünk másik jelentős szellemi megalapozója Kiss Károly nyugdíjas egyetemi docens, akihez a mai napig bármikor fordulhatunk iránymutatásért.

Kapcsolat

Beszélgetés Kiss Károllyal a Kovász folyóiratban.

Jövőkutatási műhelyként

Jövőkutatás Tanszék gyökere 1968-ig nyúlik vissza: az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem a Közgazdaságtudományi Kar Népgazdaság Tervezése Tanszékének vezetője, Kovács Géza egyetemi tanár jövőkutatás témakörben szakszemináriumot hirdetett. Az oktató munkához kapcsolódó tudományos kutatásban partnerségi alapon egyetemi hallgatók is részt vettek. Ez képezte a kiinduló alapját a jövőkutatás hazai egyetemi szintű oktatásának. Az itt folyó munkának különösen erős volt a kisugárzó hatása, ami ösztönözte a jövőkutatás további egyetemeken és akadémiai kutatóhelyeken való művelését is.

Kovács Géza

Kovács Géza (1928-2009) a magyar intézményesült jövőkutatás megalapítója. 1961: a közgazdaságtudomány kandidátusa, 1968: doktora. 1965-68: dékán, Közgazdasági Kar, 1967-1971: tanszékvezető egyetemi tanár, Népgazdaság Tervezése Tanszék, 1968-1989: Futurológia Csoport/Osztály vezetője. 1989-től a Jövőkutatás Tanszék egyetemi tanára, 1996-2009: Professor Emeritus.

A távlati tervezés és a jövőkutatás kapcsolatának kidolgozásával megalapozta a jövőkutatás hazai (és más szocialista országbeli) helyét, szerepét. Behatóan tanulmányozta a jövőkutatás elméleti és metodológiai kérdésköreit, a nagy távlatú komplex hazai jövőkép elemeit és illesztési lehetőségeit, a hazai nagy távlatú fejlődéstendenciákat. Főbb művei: A nagy távlatok és a tervezés (1970), A jövő kritikus elágazási pontjai (1975), Jövőkutatás és társadalmi tervezés (1979), Globális problémák – hazai perspektívák (1983), Nagy távlatú fejlődéstendenciák. Magyarország 2020-ig (1985).

1976-1988: MTA IX. Osztály Jövőkutatási Bizottság, alapító elnök, 1981-1987: KGST Tudományos-Műszaki Fejlődés Prognosztizálása Munkabizottság, elnök. Hazai jövőkutatási konferenciák elindítója és programalkotója.

Komplex látásmódja, szintetizáló képessége, az új iránti érzékenysége és megértő tárgyalási módja példamutató a következő nemzedékek számára. Fiatalokat inspiráló közeget teremtett, és gyakran atyai figyelemmel követte a jövővel tudományosan foglalkozók pályafutását.

Tetejére

Iskolateremtő munkatársaink

Kerekes Sándor

Dr. Kerekes Sándor 1971 óta dolgozik megszakítás nélkül a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Nevéhez fűződik a BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének megalapítása, melynek első tanszékvezetőjeként a fenntartható fejlődés egyetemi szintű oktatásának egyik meghatározó alakjává vált. Megalakította az öt tanszéket átfogó Környezettudományi Intézetet. Az intézet átszervezések után, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet keretei között működik tovább.

Jelentős hazai kutatásokat folytatott a környezetgazdaságtan, a környezeti menedzsment és Magyarország Európai Uniós csatlakozásának környezetpolitikai és környezetvédelmi szempontú vizsgálata témakörökben. Fontos szerepe volt annak kidolgozásában, hogy a vállalatgazdálkodásban milyen dimenziók mentén és módszerekkel lehet érvényesíteni a környezetvédelmi szempontokat. Generációk sorát oktatta, tanította meg a környezettudatos, felelős gondolkodásra, cselekvésre.

Számos környezetgazdaságtani témájú szakkönyv, egyetemi jegyzet szerzője, hét szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja, 2003-tól az MTA doktora, az Egyetem korábbi nemzetközi és tudományos rektorhelyettese. Egyetemi tanár, az MTA doktora, a Kaposvári Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola vezetője. Számos magas szintű tudományos és állami elismerés birtokosa. Meghívott előadóként rendszeresen megfordul a hazai és nemzetközi környezetvédelmi és fenntarthatósági eseményeken.

Forrás

Korompai Attila

Korompai Attila CSc nyugalmazott egyetemi docens, 1998 és 2009 között a Gazdaságföldrajz Tanszék vezetője. Előtte az Egyetem Jövőkutatás Tanszéke és elődeinek munkatársa 1969 óta.

Végzettsége: ELTE TTK biológia-földrajz szak (1968); egyetemi doktor (1971); a közgazdaságtudomány kandidátusa (2004).

Tudományos kutatási témái:

  • Területi és környezeti előrejelzés, nagy távlatú területi folyamatok, azok befolyásolási lehetőségei, a beavatkozások következményei, az ezzel összefüggő elméleti, módszertani kérdések és gyakorlati problémák. 
  • Területi stratégiák, fejlesztési programok elméleti, módszertani és gyakorlati problémái, fejlesztési tervek, programok területi hatásvizsgálata, szinergikus hatások elemzése;
  • Új irányok a gazdaság térbeli szerveződésében, elsősorban Európában és Magyarországon.

Közreműködött számos hazai és nemzetközi területi kutatási, fejlesztési program kidolgozásában, értékelésében (DONAUREGIONEN, Territorial Agenda, regionális témájú EU pályázatok, hazai fejlesztési koncepciók, stratégiák, programok stb.).

A BCE és elődei mellett több hazai és külföldi egyetemen tartott előadásokat, szemináriumokat, konzultációkat alap- és mesterszintű, valamint PhD kurzusok részeként magyar és angol nyelven a terület- és településfejlesztés, regionális politika, a fejlesztési tervek, stratégiák elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseiről, a gazdaságföldrajz és természeti erőforrások témaköreiből, valamint a jövőkutatással összefüggő kérdésekről. Tantárgyak és szakirányok kidolgozása, tananyagok fejlesztése mellett közreműködött szakok és a BCE Közgazdaságtudományi Kar első akkreditációs anyagának előkészítésében, értékelésében.

Hazai és külföldi munkahelyeken dolgozó tanítványai gyakorlati munkájuk kapcsán és magánemberként is megkeresik. 

A tudományos közéletben az MTA Regionális Tudományi Bizottságának tagja, a Statisztikai és Jövőkutatási Bizottság állandó meghívottja, a Magyar Regionális Tudományi Társaság tagja, a Magyar Földrajzi Társaság Választmányának tagja, a Területfejlesztési Tudományos Egyesület vezetőségi tagja, a Regional Studies Association magyarországi követe, a European Regional Science Association tagja. E szervezetek tudományos konferenciáin rendszeresen tart előadásokat és vezet szekciókat.

Nováky Erzsébet

Nováky Erzsébet 1970 óta dolgozik a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1980: kandidátus, 1991: az MTA doktora. 1992-2000: az önálló kari Jövőkutatás Tanszék vezetője a Közgazdaságtudományi Karon. 2000-2012: a Gazdálkodástudományi Kar Környezettudományi Intézete Jövőkutatás Tanszékének vezetője. 1999-2006: MTA-BCE Komplex Jövőkutatás Kutatócsoport vezetője. 2012-2015: Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék egyetemi tanára, 2015. októbertől: Társadalomtudományi Kar GGFFI Professor Emerita. 2006, 2009: MTA levelező tag jelölt.

Elkötelezett és elismert jövőkutató. Közel 50 hazai és nemzetközi kutatás vezetője/résztvevője. Főbb kutatási eredményei: a jövőkutatás komplex módszertanának kidolgozása, a kölcsönhatás-módszer továbbfejlesztése és első hazai alkalmazása, az előrejelzések megbízhatóság-vizsgálata, a káoszelmélet jövőkutatási értelmezése és folyamatok instabilitásának elemzése, a jövőformáló erők, egyének és vállalatok jövőorientáltság vizsgálata. Kidolgozta és alkalmazta a participatív jövőkutatás módszertanát. A modern jövőkutatás módszertanának hármas elvét – komplexitás, participativitás és alternativitás – alkalmazva körvonalazta Magyarország 2025-beli állapotát.

Főbb művei: Jövőkutatási metodikák (1976), Környezeti stratégiák jövőkutatási alapozása (1991), Káosz és jövőkutatás (1995), Futures Studies in the European Ex-Socialist Countries (2001), Magyarország 2025 (2010).

2005-2011: MTA IX. Osztály Jövőkutatási Bizottság, elnök, 2012-2015: Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottság társelnöke, 2015-től elnöke. 1997-2005: World Futures Studies Federation (WFSF) Executive Board tag, 1999-2005: Budapest Futures Course programigazgatója, 2005: 19. WFSF világkonferencia vezetője. Hazai és nemzetközi jövőkutatási konferenciák rendszeres előadója.

Jövőkutatási és környezeti modellezési ismereteket oktat a BCE-n és más hazai egyetemeken. A BCE Gazdaságinformatika Doktori Iskola jövőkutatás specializációjának vezetője. Tanítványai közül többen TDK/OTDK nyertesek, Pro Scientia-, Harsányi István- és APF-díjasok. 2012: Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetettje a jövőkutatás tudományának műveléséért, a fiatalok jövőre nyitottságának fokozásáért és a hazai jövőkutatás nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért. Kiváló kapcsolatépítő személyiség.

Tetejére

Nemzetközi és közéleti szakmai kapcsolatok

Intézetünk az AESOP társult tagja, melyben a Regionális és környezeti gazdaságtan mesterszak regisztrált tervező szakként van nyilvántartva.

Munkatársak tagságai nemzetközi szervezetekben

Munkatársak tagságai szakmai szervezetekben

Tetejére

Utolsó frissítés: 2017.09.22.